Új év, rendbejött bokával

Decemberben sok meghívásnak, felkérésnek kellett eleget tennem, amelyeket igyekeztem kivétel nélkül mind elfogadni. Ebben viszont megakadályozott egy kicsit a váratlan bokasérülésem, de nem szaladok a történtek elé. Ezek a meghívások általában az év végéhez kapcsolódó rendezvények voltak. Közülük is ki kell emelnem az Év sportolója díjátadó gálát, amelyen egyéniben a második, míg csapatban a négyes tagjaként a harmadik helyen végeztem. Jól éreztem magam a rendezvényen, színvonalas volt a műsor, és a sportágunk is kitett magáért, hiszen kimondottan foglalkoztatottak voltunk a díjátadásoknál. Az öt kategória közül háromban nyertünk, és mindben volt legalább dobogós helyezésünk. Ezúttal nem estem túlzásba a ruhaválasztásnál, sokkal lazábbra vettem a dolgot, mint legutóbb, két évvel ezelőtt, amikor szintén jelenésem volt. Olyan ruhát kerestem, és szerencsére találtam, amiben szimplán jól éreztem magam.

A gálához hasonlóan jó érzés volt, amikor a szövetségben lévő márványtáblára felkerült a nevem, mint a sportág legújabb ötszörös világbajnoka. Fiatalon meg sem fordult a fejemben, hogy egyszer elérkezik ez a megtisztelő és megható pillanat. Egészen addig nem is gondoltam rá, amíg a válogatós, kvalifikációs időszak után tavaly nem sikerült bebiztosítanom a helyem a vb-keretben. A szegedi vb-t háromszoros világbajnokként vártam, és végül ötszörös világbajnokként fejeztem be, a Maty-érre augusztusban már úgy érkeztem, hogy titkos motivációként a márványtáblás lehetőség is elérhető volt. Nagy öröm, hogy ez a plusz dicsőség nemcsak vágyálom maradt.

Sajnálatos eset is történt velem decemberben, hiszen az egyik edzésen futás közben kificamodott a bokám, és részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem. Futás közben ráléptem egy nagyobb kőre, amit nem vettem észre, és hiába akartam tovább futni – mert azért hasonló ugye előfordulhat velünk bármikor –, ezúttal már nem volt következő lépés. Legalábbis futásban nem, így az utam azonnal a kórházba vezetett, ahol megröntgeneztek. Szerencsére törés nem volt, viszont így is négyhetes kihagyást jósoltak nekem. Mivel pont pihenő hetünk volt részben, picit vissza volt véve az edzésmennyiségünk, így csupán egy-két edzés maradt ki, nem maradtam el a többiektől, és nem maradtam le az elvégzett munkában. Otthon tudtam regenerálódni, amire nagy szükségem is volt, tekintve, hogy két napig a lábamra sem bírtam állni, úgy be volt dagadva. Hétfőn azonban már edzésre jelentkeztem. Igaz, erősen bicegve, ami behatárolta az edzésmunkámat. Kondizni és evezőpadozni viszont sérült lábbal is kiválóan lehet, ezt most már tapasztalatból állíthatom. Időközben jöttek az ünnepek, leteltek a hetek, elmúlt duzzanat és a fájdalom, már futhatok is. Igaz, még csak óvatosan, de úgy tűnik, hogy minden rendben van, gyorsan le is kopogom.

Az ünnepek alatt pont úgy jött ki az időbeosztásunk, hogy mi mentünk a párommal mindenhová. Így nagyon főznöm sem kellett, pedig nem áll tőlem távol a dolog. Mindössze két sütire korlátozódott az aktivizálódásom, az egyik egy mézeskalács volt, a másik egy diós, almás, fahéjas csigatorta. A szilvesztert a megszokott helyen és társaságban töltöttem, ami esetemben az otthonunkat és a páromat jelenti, úgyhogy azzal is minden rendben volt.